Az alma nem esik messze fájától!

Egy napon kezdődött minden. Olyan 6-7 éves lehettem. Édesapám készítette elő a festéshez a vásznat. Én meg, segítettem neki. Mindig szerettem figyelni őt, ahogyan rajzolt, és festett. Egyedi stílusa magával ragadott. És azon a bizonyos napon, elhatároztam, hogy én is nyomdokaiba lépek. Emlékszem, amikor megrajzoltam az első hercegnőmet, és futottam édesapámhoz gyermeki boldogsággal, "- Nézd! ". Ő meg fülig érő szájjal rám mosolygott, meg simogatta fejemet, majd azt mondta. "Látod lányom, mikor én is ennyi idős voltam pont így rajzoltam. De sok gyakorlással, te is úgy fogsz majd festeni, ahogyan én, talán jobban is! "Nekem annál nagyobb szavak nem is kellettek, már mentem is vissza a szobámba rajzolni. Egyre több színezőt, színes ceruzákat, grafit ceruzákat és fehér lapot hozott nekem a mikulás meg az angyal. Így kezdődött történetem! :D