Szerény kis faházam tornácának lépcsőjén üldögélve,

Hűvös őszi nap volt. Szűrke felhők fedték be az eget, amelyekből fájdalmas cseppek kezdtek hullani a földre. Pihent, csendes kis falusi ház udvarán, egy diófából készült koporsó, melynek birtokosa örökre bérbe vette azt. Mellette megtört szívvel állott egy asszony, négy gyönyörű gyermekét ölelgetve. Három leányát és egyetlen fiát, aki mind közül a...

Az én édesanyám, nem nagy termetű,

a levegőt, és a kismadárként verdeső szívemet,

Ne félj kedves, hisz itt vagyok veled,

Kocsis Enikő: Magad vagy a szeretet!

Ne bántsd embertársad, rossz szóval,