Kocsis Enikő: Ne félj!

Ne félj kedves, hisz itt vagyok veled,

Amig élek fogom majd a kezed,

Melletted megtanultam, mit jelent élni,

Hangosan nevetni, szeretni, boldog lenni. 

Ne félj kedves, már tudok hallgatni,

Szívem dobbanására figyelni,

Vannak rossz napok, de el tudom feledni,

Hiszen erős vagyok, megtudok bocsájtani. 

Ne félj kedves, hiszek én is benned,

Mert hittel mindig elérhetsz te engem,

Hálát adok szívem minden dobbanásával,

Támogatlak lelkem összes molekulájával. 

Ne félj kedves, nem vagy egyedül,

Habár sok ember magadra hagyott...irigyül,

Ne bánkódjál, s dühös sem légy,

Mert az ő butaságuk, nem a tiéd. 

Ne félj kedves, vigyázni magadra,

Ha Te elmégy ki fog majd ügyelni fiamra?

Valamikor régen, őt is sok ember magától elvette,

Pedig nem volt bűne, csak annyi, hogy szeretett a szíve. 

Ne félj kedves, mert az emberek legtöbbje,

Még tud hinni, élni, remélni, békét teremteni,

Ne nézz hátra soha, de soha, 

A múlt az csak múlt, semmi para. 

Ne félj kedves, örökre maradok veled,

Az arcom a sajátodé, nézd csak meg,

Én teremtettelek, ápoltalak, neveltelek,

Most még is én köszönöm azt, hogy élhetek te benned. 

Ne félj kedves, most már hallgass a harangra,

Mely vészt jelez, ha valaki irigységből bántani akarna,

Olyankor kerüld őt messzire, hadd egye őt a saját mérge,

Te csak menj tovább, és nevess, légy boldog mindörökre.