Üdvözlök minden kedves oldal látogatót! Kocsis Enikőnek hívnak. Erdélyben születtem, 1993. február 11-én, egy egyszerű család első és egyetlen leánygyermekeként. Szüleim szorgos két kezükkel, becsülettel igyekeztek a mindennapit megkeresni, és igyekeztek játékok helyett olyan dolgokkal elhalmozni, mint az emberi értékek: önzetlen szeretet, öröm, béke, türelem, jámborság, szelídség, kedvesség, igazságosság, hit, mértékletesség, szívből fakadó mosoly, a jóra törekvés, az egymásiránti megértés és elfogadás, nem utolsó sorban a bocsánat kérés és megbocsájtás.

    Ahogy e szép helyen lassan cseperedtem fölfele ott, ahol őseim ezer meg ezer emlékeivel élhetek, a magas hegyek, a végtelen patakok, folyók, mezők meg zöld erdők közt, számomra egyre világosabbá vált az a tény, hogy nem vagyok egyedül akkor sem, ha a patakparton ép magányosan üldögélnék egy sziklán. Talán gyermekként még nem figyelünk eléggé olyan dolgokra, amire felnőtként azt mondjuk, hogy "belső hang". És ez a bizonyos "belső hang", minden emberben megadatik. Ahogyan bennem is, …és benned is kedves olvasó!

    Talán annak a bizonyos "belső hang" -nak is köszönhetem, és természetesen a szüleimnek, nagyszüleimnek, férjemnek, gyermekemnek, rokonoknak, barátoknak, azoknak az embertársaimnak, akik támogattak és a mai napig támogatnak, …aki "jelen" vagyok...aki hittel, imádsággal és alázattal fordul minden nap ahhoz a személyhez, aki a saját képmására teremtett.

    Bár nem tagadom nem mindig volt ez így, sok mindent nem értettem amikor a felnőtkorba léptem.Nem értettem azt, hogy a legtöbb ember miért ítélkezik a külső alapján, amikor a belső értékek a legfontosabbak. Az irigységről meg a rosszindulatúságról nem is beszélve. Volt pillanat amikor csak arra vágytam, hogy mindenkin tudjak segíteni, ha csak egy aprócska tettel is, így vagy úgy, jóindulattal, szívemből, legnagyobb szeretettel. De bizonyos évek múltán, rájöttem arra, hogy sajnos nem mindenki fogadja el azt, ami Istentől származik, ami a szívedből való. És ezeket a dolgokat meg kellett értenem, megbocsájtanom, és elfogadnom, mert csak igy lelhettem békességre.

    Ezért kedves olvasó, soha ne feledd! - ...nem mi keressük Istent, hanem Ő keres meg minket! ...és mindenkit megtalál, ...így vagy úgy élete során találkozik "mindenki" vele... Rajtunk áll, hogy meglássuk és halljuk hívó szavát, vagy a gonoszt halljuk helyette...

    Egyik kedvenc mottómmal zárom "Lelki" bemutatkozásom: " Mert a szeretet mosolyt fakaszt, a mosoly pedig kedvességet, és a kedvesség meg harmóniát teremt!"