Kocsis Enikő: Ne bántsd!

 Ne bántsd embertársad, rossz szóval,

Inkább bíztasd mindig helyette sok szép jóval.

Mert amíg bántod, rombolod lelkét,

S te közben úgy csinálsz, mintha észre sem vennéd.

Ne bántsd lelkét, hisz nem tudod mit cipelhet,

Légy megértő, türelmes, hallgasd őt végig így majd megérted.

Ülj le szépen vele pázsitra, vagy erdő avarára, 

S mondd azt neki: - Itt vagyok kedves, maradok veled majd én fogom kezed!

Ne bántsd a földet, és ha még is szennyezed,

Gondolkozz el azon, miért teszed?

Bántott ő valaha?... mondd el őszintén!

Ha meg nem, ...akkor védd őt amig földi életedben tehetnéd.

Ne bántsd az állatot, hisz ő is érző lélek,

Van neki is szíve, menj inkább segíts rajta, aztán öleld meg.

Meglátod akkor, meg fogja hálálni,

Szeretettel, mosolyogva fog hozzád simulni.

Ne bántsd testvéred, rokonod sem barátod,

Mi hasznod belőle? ...ha magadat meg utáltatod?

Hidd el nekem, nincs az a pénz sem földi vagyon,

Mely visszahozza őt, ha egyszer itt hagy majd egy napon.

Ne bántsd Istent, talán lehet olyankor elfelejted,

De én nem, hogy Ő teremtett, s velem együtt meg téged.

Dicsérd őt amig tudod, hiszen segít mikor vannak rossz napok,

Hálálkodjál és imádkozzál, majd hittel fordulj mindig hozzá.