Hogyan tartsuk egészségesen a lekünket? 1. rész

Ahhoz, hogy a lelkünk egészséges maradjon, nagyon meg kell értenünk az élet minden feladott leckéjét. Van, aki okul belőle és van, aki sajnos nem. Embertől függő, az egész. Hiszen mi emberek nem vagyunk tökéletesek, és pláne nem egyformák. Ezért is nehéz a lelket egészségesen tartani.

Talán személyes tapasztalataimból kiindulva, visszamegyek az időbe, egészen gyermekkoromig. Emlékszem, mikor olyan 5-6 éves voltam, óvodás, nagycsoportos. Sokan jártunk abba a csoportban, nagyon szerettük az óvodát, mert az óvónénik nagyon kedvesek, türelmesek voltak velünk, ahogyan a dadusaink is. Az egyik óvónőnk kezdő volt, Enikőnek hívták. A másik óvónőm nevére nem emlékszem sajnos csak a vezeték nevére, de nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan ők tanítottak minket. Enikő fiatal volt, de valahogy ráérzett a mi kis lelkivilágunk vágyaira. Minden héten egy nap, ugyanis mesevilágot tartott. Ez a mesevilág abból állt, hogy a dadusok segítségével és a mester bácsi segítségével egy olyan selyemfüggönyből készült mesevárat alakitatott ki, amelyet bármikor el lehetett úgymond varázsolni meg vissza. Mindig elhúzta az ablakon levő sötétítőket, a hatalmas sátoralakú mesevár csúcsára elemes mécsest akasztott, mi pedig elvettünk egy-egy párnát majd körbe ültük az óvónőt. Mindig olyan történeteket mesélt, amelyekből, ha figyeltünk tanulhattunk, hogyan kell embertársainkhoz viszonyulni. Mi a tisztelet? Mit jelent adakozni, mit jelent, boldognak lenni, szeretni valakit, megbocsájtani, és sok más olyan dolgot, amelyek emberfüggőek azonban, rajtunk múlt minden! Ez a kedves emlék egyike, hogy mindig tudjak emberséges maradni, embertársaimmal szemben, még akkor is, ha esetleg az illető máshogyan viszonyul felém.