" Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,Melynek árnyékába menekülsz a tűző
nap elől,És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok házad ajtajaBölcsőd fája …… Koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem,Hallgasd meg kérésem:NE BÁNTS ENGEM! "
(Fekete István)