Elmélkedés...(3)

" A szívedet szeretetre használd!" ( 1. Rész)( Valaminek a kezdete…)

 Tudjátok, kedves embertársaim, soha nem voltam egy egyszerű eset. Legalábbis mindig úgy éreztem ebben a világban magamot, hogy kilógok a sorból, mint minden más embertársam, aki kicsit is merte és meri követni álmait, céljait a szíve szavát. Azt a hangot, ami születésétől kezdve egyre hangosabban zakatol benne. Azt is tudom nagyon jól, nem vagyok tökéletes! Tisztában vagyok vele, hogy hol tévedtem eddigi életem során, és ha esetleg megbántottam embertársam, azt eltudom mondani, hogy soha nem akarattal tettem, vagy másképp fogalmazva" Szánt szándékkal". Hiszen ember vagyok, mint minden más ember ezen a földön, avagy egy porszem, a többi porszem közt. Ahogy fogalmazott Túrmezei Erzsébet " fületlen bögre", egy egyszerű bögre, ami hibás. Itt kihangsúlyozom mégegyszer, …tökéletlen! - De mégis egyenrangú, más bögrével, mert benne van a megnevezésben az, hogy" Bögre". Kedves embertársaim, ezzel a hasonlattal csak azt szeretném szemléltetni, hogy számomra, minden embertársam egyenrangú, (még akkor is, ha velem vagy a hozzám hasonló álmodozó, szívünk hangjára hallgatóval azt éreztetik, persze tisztelet a kivétel, hogy "Nem")…mert más magyarázat nincs erre, egyszerűen ezt sugallja a szívem. ( Igen, voltak " Miértek?", úgymond "Pofonok" nekem is az életemben, de csak úgy ezen zárójelben megjegyezném, már igyekszem arra törekedni, hogy amikor kell, ne halljak füleimmel, amikor kell legyek csendben, amikor kell felejtsek, amikor kell tartsam be azt a bizonyos távolságot, de attól még szeressem, amikor kell megbocsájtsak vagy bocsánatot kérjek, majd fogadjam el olyannak, amilyennek a mi jóságos Atyánk teremtette. Mert az idő múlásával, megtanultam elnéző lenni, megtanultam megértő lenni, mert én is egy " fületlen bögre" vagyok.)Hiszen akkor lehet egy ember igazán boldog ha az embertársai is boldogok körülötte!…és egy jó tanács, a többi csak toldás.Merjünk, hittel meg alázattal a szívünkre is hallgatni, ne csak az eszünkre. Nem kell foglalkozni az embertársainkról kitalált mende-mondák által kapott torz képekkel. Legyen akárkiről is szó, ha igazán meg szeretnénk ismerni az illető személyt, elsősorban merjünk szót váltani vele, merjünk esélyt adni arra, hogy elmondja saját önmaga mind azt, amit meg szeretne osztani embertársával. Mert az igazi emberi kapcsolatok így kezdődnek! Hálával és köszönettel tartozom mindazoknak, akik engem is úgy tesznek fel a képzeletbeli polcaikra, hogy " hátrafelé az én letörött fülemmel", mert én is csak egy egyszerű "Bögre" vagyok a többi között!